Az allergiás betegségek gyakorisága az utóbbiévtizedekben jelentősen növekedett. Ez a tény az szakemberek mellett immár aközvélemény számára is nyilvánvalóvá kellett, hogy váljon. Igazi népbetegségrőlvan szó, amely egyre több honfitársunknak keseríti meg az életét, mégsemmegfelelő még a magyar lakosság tájékozottsága. Ezen próbál segíteni az alábbiösszefoglaló.

Tudott, hogy az allergia, mint betegség tipikusan úgynevezettmultifaktorális -többtényezős- kórkép, amit a genetikai adottság mellett azegyén immunrendszerének állapota és a környezeti tényezők befolyásolnak.  

Ezért nem könnyű a válasz akkor, mikor allergiábanszenvedő betegeink megkérdezik, mi az oka betegségüknek.

Az öröklött hajlam egyértelműen szerepet játszik. Kutatásokmár több mint ötven gént azonosítottak az allergia hátterében, s ez magyarázzaa családi halmozódást is. Ha mindkét szülő ilyen kórképre hajlamos, gyermekükesélye allergiás kórképre lényegesen nagyobb. Egy szülő esetén 25-30 százalék, míg két allergiás szülő esetén már a75 százalékot is elérheti annak valószínűsége, hogy a gyermeknél is jelentkezikaz allergiás betegség valamelyik formája. Ezt örököltükfelmenőinktől, de ezen változtatni jelenleg nem tudunk.

Az egyén immunrendszerének állapota az allergiaszemszögéből szintén összetett kérdéskör. Egyrészt az allergiára fogékonyságotjelentősen befolyásolja az egyén múltja. Bizonyított tény, hogy azok kikhosszabb ideig részesültek anyatejes táplálásban sokkal kevésbé hajlamosakilyen jellegű megbetegedésre. Íme egy újabb érv az anyatej fontossága mellett.Másrészt az allergia jelentős növekedésében szerepet játszhat az igenszellemesen higiénia hipotézisnek nevezett magyarázat is. Szervezetünkbenszámos fehérvérsejt típus is gondoskodik védelmünkről. Ezek egyik altípusai, aT helper 1 és 2 sejtek. Allergiás kórképekben megváltozik ezen sejtek aránya a2-es típusú -allergiás reakcióban központi szerepet játszó – sejtek javára.Mivel a fertőző betegségek a T helper 1-es sejtek válaszát váltják ki, afejlett országokban típusos életforma, az antibiotikumok elterjedtsége, azinfektív kórképek – egyébiránt természetesen – örömteli csökkenése a 2-esválasz felerősödését okozza. Ezért nem kell gyermekeinket túlzottan „steril”körülmények közé szorítani, s óvakodjunk a felesleges antibiotikuskezelésektől.

A harmadik ok a környezetben keresendő. S itt kellmegírnunk, hogy az allergia -aszerint, hogy milyen allergénre vagyunkérzékenyek- nagyon különböző klinikai képet jelent.

Nyilván más tünetei lesznek egy táplálkozásiallergiában szenvedő egyénnek, mint egy szénanáthásnak.

Az alábbi alcsoportokat különíthetjük el:

1.    Légútiallergiák: ide tartozik a szénanátha mellett, az extrinsic asthma bronchiale ésa foglalkozási tüdőbetegségek is

2.    Táplálkozásiallergiák

3.    Bőrgyógyászatiallergiás kórképek. Számos formája létezik a heveny és krónikus csalánkiütés,atopiás dermatitis, kontaktdermatitis

4.    Gyógyszerallergiák

5.    Rovarméregallergiák

Állandóan és a korábbi nemzedékekhez képest gyorsan változókörnyezetünk nem könnyíti meg az allergének elkerülését.

A vegyipar évente mintegy 400 millió tonna vegyianyagot gyárt nagyságrendileg százezer különféle formában (az előbbi érték1930-ban még évi 1 millió tonna volt). A laboratóriumokban milliószámraállítanak elő új vegyi anyagokat, s bár ezek túlnyomó többsége nem kerülforgalomba, évente mégis 4-5 ezer (!) új molekulát tartalmazó készítmény piacrakerül. Ezekről a megelőző klinikai vizsgálatok során nem feltétlenül derül ki,hogy hosszabb távú használatukkal milyen késői reakciót okozhatnak.

A kontakt allergia minden bizonnyal egyidős azemberiséggel. A görög mitológiában Héraklész története során olvashatjuk, hogymikor az általa megölt Nesszosz vérével átitatott gyapjúinget később magáraölti, ahol a szövet éri tűrhetetlen égő fájdalom jelentkezik. S ez okozza a hőshalálát is, ki a fájdalmat nem tudja elviselni, s máglyán elégeti saját testét.Mivel a meséknek igazságalapja van, elképzelhető, hogy súlyos kontaktallergiaokozta Héraklész vesztét.

Most azonban testünk új anyagok okozta kihívásoknaknéz elébe.

Vagy vegyük a parlagfű esetét. Bár tudományos nevét Carlvon Linné adta 1753-ban, az amerikai kontinensen őshonos növény akkor mégeurópai mezőkön ismeretlen volt. Linné a faj leírását valószínűleg azAmerikából kapott herbáriumi példányok alapján végezte el.

A parlagfűelterjedése Európában a XX. század elején kezdődött. A különböző parlagfű fajokmagjai minden bizonnyal gabona importjával hajón kerültek át Észak-AmerikábólEurópába. S valószínűleg az európai kikötőkből terjedtek tova: pl. Rijekából ésHorvátországból a Dunántúl felé, Triesztből és Genovából Észak-Olaszországfelé, valamint Marseille-ből a Rhône völgye felé.

Napjainkbanez a parlagfűvel leginkább fertőzött három régió Európában: a Rhône völgye,Észak-Olaszország, s az összes közül a legfertőzöttebb: a Kárpát-medence.

Magyarországon a parlagfüvet előszörOrsovánál észlelték a XX. század elején. Nálunk a parlagfű egyik ismertelnevezése: “szerb fű”, mely egyúttal származási helyére is utal. Az1920-as évektől a faj fokozatosan – 30 éven belül – az egész Alföldön, majd a Dunántúlonis elterjedt. A Kárpát-medence klímájának melegebbé válásához –riválisaivalszemben – kiválóan alkalmazkodott, s immár az egész országban megtalálható, s alegnagyobb példányszámú, kártevő gyomnövénnyé vált.

Míg 1968-ban még egyetlen parlagfű pollentsem találtak pollencsapdát működtető kutatóink, a 90-es évek végére már avilágon legmagasabb pollenkoncentrációt mértek. Mivel virágzása hosszan elnyúlóévente 90-125 napon át van pollen a levegőben, s 45-60 olyan nap van, mikorértéke az allergiás határérték feletti.

Ebből is látható, hogy a változó környezetikihívásokhoz nem könnyű alkalmazkodnia szervezetünknek, de az allergiáskórképek jobb megértése segít a tünetek felismerésében és a megfelelő kezelés megtalálásában.Erről lesz szó a következő részben.

Végezetül egy tévhit eloszlatására teszünk kísérletet.

Sok páciensünk nem érti, hogyan lett allergiás arra akrémre, amit már régóta használ, arra az ételre, amit már többször evett vagyarra a gyógyszerre, amit már évekkel ezelőtt is kapott. Valójában sosem akkorleszünk allergiások mikor először találkozunk egy allergénnel. Akkor nem islehetünk. Első alkalommal szervezetünkben egy érzékenyítési folyamat játszódikle, ami az allergiás reakció megindulása előtt leáll. Mivel ez sejtszinten ésbiotranszmitterek szintjén valósul meg, tudomást sem szerzünk róla. Atúlérzékenységet az ismételten bejutottallergén váltja ki.  Ekkor a márérzékenyített szervezetben felkészült sejtek beindítják az allergiás tüneteketokozó kóros folyamatokat.

Tehát nem kell meglepődnünk azon, hogy a korábbanhasznált, netán jól ismert anyagok valamilyen reakciót választanak ki.

Dr.Temesszentandrási György

belgyógyász,immunológus, allergológus