Az allergiás betegségek áttekintése után most egy másik népbetegségről, a refluxbetegségről szeretnék szót ejteni. Refluxbetegségnek nevezzük azt a kórképet, mikor a savas gyomortartalom visszaáramlása a nyelőcsőbe, annak nyálkahártyáját károsítja, s ez különféle panaszokat és tüneteket eredményez. Orvosi elnevezése gastrooesophagealis (gyomor-nyelőcső) reflux betegség, s ennek az angol rövidítésével (GERD) az ismeretterjesztő irodalomban is gyakran találkozhatunk.
A kórkép igené gyakori és gyakorisága - minden bizonnyal életvitelünknek köszönhetően is -növekvő tendenciát mutat. Joggal mondhatjuk, hogy népbetegséggé vált.
Bár előfordulása világszerte változatos, az adatok alapján a nyugat-európai társadalmakban, ezen belül Észak-Amerikában a leggyakoribb, gyakorisága 8-25%között van. Ázsiában ritkább, de itt is növekvő tendencia érvényesül. Érdekesség, hogy ahogy a Távol-Keletről közeledünk Európa felé ,úgy növekszik a kórkép gyakorisága, ezzel is alátámasztva, hogy az étkezési kultúrának milyen szerepe van egy kórfolyamat kialakulásában.
Tehát elterjedt betegségről van szó, s ehhez még hozzátehetjük, hogy terhesség alatt a GERD leggyakoribb tünete - a gyomorégés -még gyakrabban fordul elő (25–80% !).
Az is tény, hogy az életkor előrehaladtával a reflux egyre gyakoribbá válik, s így már érthető miért fogyasztottak nagyszüleink -akkor korszerű gyógyszer hiányában- nagyobb étkezés után szódabikarbónát. Ugyanakkor elmondhatjuk azt is, hogy a panaszok jellege (spontán javulás,eleinte nem túl erős tünetek) miatt a betegeknek csak kisebb hányada kér sürgősorvosi segítséget.
Nyilvánvalóan adódik a kérdés, hogy melyek a refluxra utaló tünetek. A fő panasz a gyomorégés, de csaknem ilyen gyakori a gyomorszáj környéki kellemetlen érzet, amit pácienseink egy része diszkomfortként, más része fájdalomként, kisebb része nyomásként azonosít. S itt rögvest szót kellejteni a reflux diagnosztikai nehézségéről, hiszen ilyen panaszt más kórképekis okozhatnak (szív, tüdő, mellhártya, mellkasi erek, egyéb hasi betegségek, stb.) s ezek differenciálása orvosi feladat.
Emellett savas felböfögés, a nyelőcső lefutása mentén égő érzés, savas szájíz, de köhögés, köhécselés, sőt légúti asztma rosszabbodása is tünete lehet.
Tudni kell, hogy a panaszokat bizonyos ételek provokálhatják. Zsíros húsételek, csokoládé, kávé, erős italok és savanyú gyümölcslevek ronthatják, tej és a savközömbösítő szerek enyhítik a tüneteket. A tüneteket ronthatja az előrehajolás, az emelés, a szoros ruházat és a fekvés.
Külön fel kell hívni azokra az alarmírozó tünetekre a figyelmet, amik esetén azonnal vagy sürgősen kell orvoshoz fordulni.
Reflux mellett (de anélkül is) fennálló olyan tünetek, melyek eseténsürgős-azonnali orvosi ellátás, netán endoszkópos vizsgálat szükséges:
-nem csillapodó, netán véres hányás
-gyomor - bélrendszeri vérzés egyéb jele (vér a székletben, fekete széklet)
-vérszegénység
-nyelési zavar, nehezítettség
-étel elakadás-érzés
- mellkasi fájdalom
Szövődmények
Bár a reflux többnyire enyhe megbetegedés,elhanyagolt esetben komoly szövődmények is kialakulhatnak. A nem megfelelőenkezelt krónikus gyulladás a nyelőcsőhám átalakulásához vezethet, kialakul azún. Barrett nyelőcső. A legsúlyosabb esetek 5%-ában észlelhető, és anyelőcsőrák fokozott kockázatát jelenti. A krónikus fekélyes nyelőcsőgyulladásössövést és így nyelési zavart okozhat. A felső gyomor-bélrendszeri vérzésekoka az esetek 10-15%-ában reflux okozta oesophagitis, ez pedig vashiányos vérszegénységhezvezet. A reflux betegség savas aspirációval visszatérő légúti fertőzések okalehet. Reflux betegséggel összefüggésbe hozható a fogzománc károsodása is, szövődményelehet gégészi tünetegyüttes és sokkal nagyobb szerepet játszik a tüdőasztma kialakulásában,mint azt korábban gondoltuk.
Mint láthattuk, a relfuxbetegség igen gyakori, kellemetlen panaszokkal járó, életminőséget rontó megbetegedés, melynek elhanyagolt esetben komoly szövődményei lehetnek. Ugyanakkor hasonló tünetek más, súlyosabb kórképekben is előfordulhatnak, így -különösen a fent részletezett panaszok esetén -mindenképp forduljunk orvoshoz. Jó hír azonban, hogy a tünetegyüttes alapvetően jól kezelhető, az esetek többségében teljesen gyógyítható. Erről lesz szó a következő fejezetben.